kat; ha pedig megszegnek valamely szabályt, a házukat sújtja pontlevonás. Év végén a legtöbb pontot elért ház kapja a házkupát, ami igen nagy megtiszteltetés. Remélem, hogy mindannyian házuk dicsőségére válnak majd. - A beosztási ceremóniára néhány perc múlva kerül sor az egész iskola jelenlétében. Azt ajánlom, addig is kissé szedjék rendbe magukat. McGalagony tekintete néhány másodpercig Neville félrecsúszott talárján időzött, s onnan Ron maszatos orrára vándorolt. Harry lopva lesimította a haját. - Ha készen állunk a fogadásukra, visszajövök - fejezte be McGalagony. - Kérem, hogy csendben várakozzanak. - Azzal távozott a helyiségből. Harry nyelt egyet. - Mégis, hogyan osztanak be minket a házakba? - fordult Ronhoz. - Valamilyen próbát kell kiállnunk. Fred azt mondta, nagyon fáj, de szerintem csak viccelt. Harry szíve rémülten kalimpálni kezdett. Próbát? Az egész iskola előtt? De hiszen még nem is tud varázsolni! Mi a ménkűt kérhetnek tőle? Álmában sem hitte volna, hogy rögtön ilyesmivel fogadják őket. Megszeppenve körülpillantott, és látta, hogy a többiek is rémült arcot vágnak. Senkinek nem volt kedve beszélgetni, kivéve Hermione Grangert, aki suttogva hadart valamit a varázsigékről, amiket betéve megtanult, és hangosan töprengett, hogy vajon melyikre lesz szüksége. Harry igyekezett nem odafigyelni rá. Soha nem izgult még ennyire. Soha - még akkor sem, amikor alá kellett íratnia Dursleyékkel az intőt, amit azért kapott, mert kék színűre változtatta az egyik tanár parókáját... Szemét egy pillanatra sem vette le az ajtóról. Bármelyik pillanatban beléphetett rajta McGalagony professzor, hogy a végzet karjaiba taszítsa őt. Ekkor olyasmi történt, amitől ijedtében felugrott a levegőbe. A háta mögött többen felkiáltottak. - Mi a fene... Harrynek elakadt a lélegzete, és ezzel nem volt egyedül. A hátsó falon át vagy húsz kísértet libegett be a szobába. A szürkésfehér, félig átlátszó lények beszélgetésbe mélyedve úsztak át a szobán, jószerével ügyet sem vetve a gólyákra. Úgy tűnt, vitatkoznak valamiről. Egyikük, egy köpcös szerzetesnek tűnő kísértet, így szólt társaihoz: - Azt mondom, borítsunk fátylat a múltra. Adjunk neki még egy esélyt... - Ugyan már, kedves Fráter, hány esélyt adjunk még Hóborcnak? Szégyent hoz valamennyiünkre, ráadásul még csak nem is tisztességes kísértet... Ejnye, hát ti meg mit kerestek itt? A beszélő, egy fodorgalléros, harisnyás kísértet csak ekkor vette észre a diákokat. Senki nem válaszolt neki. - Elsősök! - A Pufók Fráter a gyerekekre mosolygott. - A beosztásra vártok, igaz? Néhányan szótlanul bólintottak. - Remélem, találkozunk a Hugrabugban - folytatta a Fráter. - Én is hugrabugos voltam. - Indulhatunk - csendült egy éles hang. - Kezdődik a beosztási ceremónia. McGalagony professzor visszatért, s a kísértetek sorban távoztak a szemközti falon át. - Egyes oszlopba fejlődj! - adta ki az utasítást McGalagony professzor. - Jöjjenek utánam! Harry úgy érezte, mintha mindkét lába ólomból volna, de azért bevánszorgott a sorba, egy hirtelenszőke fiú és Ron közé. A gólyák elhagyták a kis szobát, átvágtak a bejárati csarnokon, és egy kétszárnyú ajtón át bevonultak a nagyterembe. Harry álmában sem látott még ehhez foghatóan különös és káprázatos helyiséget. A termet több ezer gyertya világította meg, melyek a levegőben lebegtek, négy hosszú asztal fölött. Az asztalokat csillogó aranytányérokkal és serlegekkel terítették, s már ott ültek mellettük a felsőbbévesek. A terem végében egy ötödik asztal állt, a többire merőlegesen, ott foglalt helyet a tanári kar. McGalagony professzor ez utóbbi felé vezette a gólyákat, s úgy sorakoztatta fel őket, hogy a tanároknak hátat fordítva szembenézzenek diáktársaikkal. A gólyák felé forduló arcok százai halovány lámpáknak tűntek a gyertyák reszkető fényében. A diákok között elszórtan, ezüstös ködként felsejlett egy-egy kísértet. Hogy elkerülje a felsőbbévesek mustráló tekintetét, Harry a mennyezet felé nézett. A magasban csillagokkal pöttyözött, bársonyos, fekete eget pillantott meg. - Elvarázsolták, hogy úgy nézzen ki, mint az égbolt - suttogta Hermione. - A Roxfort történetében olvastam róla. - Nehéz volt elhinni, hogy amit látnak, az csupán a plafon, nem pedig maga a csillagos ég. - 46 - 47 Mikor Harry levette tekintetét a mennyezetről, McGalagony professzor épp egy támla nélküli széket állított a gólyák sora elé, s a székre egy hegyes varázslósüveget helyezett. A süveg rémesen elnyűtt és kimondhatatlanul piszkos volt. Petunia néni biztosan nem engedte volna be a házba. Talán nyulat kell elővarázsolnunk belőle... - gondolta ijedten Harry. Látta, hogy mindenki a kalapot bámulja, ezért ő is úgy tett. Néhány másodpercig néma csönd volt. Azután a süveg megmoccant. Karimája közelében az egyik szakadás kinyílt, mint egy száj, és a süveg dalra fakadt: Kalapok közt keresgélve Találsz talán szebbet, De nem hordott még fején a föld Nálam eszesebbet! Én vagyok a Teszlek Süveg. A híres? Naná! Más sapkákkal ne végy engem Egy kalap alá! Én látom, mit senki más: hogy mit rejt a fejed. Próbálj fel, és menten mondom, hol van a helyed. Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad Griffendél. Oda csak az kerül, ki Semmitől se fél. Hugrabugnak nyájas népe békés, igazságos. Oda mész, ha türelmes vagy S jámbor - ez világos. A bölcs öreg Hollóhátban Éles elmék várnak. Kiknek a tanulás kaland, Oda azok járnak. Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne is tekints másra: A Mardekár való neked. Ott lelhetsz sok társra. Hát vegyél fel, és ne remegj! Forog ez az agy! Bár nincsen mancsom, nálam mégis Jó kezekben vagy! Mikor a süveg befejezte énekét, tapsvihar tört ki a teremben. A fejfedő meghajolt mind a négy asztal felé, azután felhagyott a mocorgással. - Szóval csak fel kell vennünk a süveget - suttogta Harrynek Ron. - Megfojtom Fredet! Azzal ijesztgetett, hogy párbajoznunk kell egy trollal. Harry erőtlenül mosolygott. Hát igen, egy süveget felvenni könnyebb volt, mint varázsolni. Most már csak az zavarta, hogy mindenki szeme láttára kell túlesnie ezen. Úgy tűnt, a kalap túl sokat vár tőle. Pillanatnyilag nem érzett magában se bátorságot, se éleselméjűséget - egyet se a dalban felsorolt tulajdonságok közül. Olyan házat a süveg sajnos nem említett, ahova az enyhe émelygéssel küszködőket várják. McGalagony professzor most ismét a gólyák elé lépett, kezében egy hosszú pergamentekerccsel. - Akit szólítok, tegye a fejére a süveget, és üljön le a székre, hogy beoszthassák - adta ki az utasítást. - Abbott, Hanna! Szőke copfos, rózsaszín arcú kislány botorkált ki a sorból. - 47 -